udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
98
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-98
Névmutató:
Laczkó Vass Róbert
2000. május 23.
Máj. 21-én Kolozsváron az Állami Magyar Színház adott otthont a végzős főiskolások búcsúztatásának. Felcsendült a Gaudeamus Igitur és az Elmegyek, elmegyek... Salat Lehel színművész, a harmadévesek osztályvezetője, sok sikert kívánt fiatal (immár) kollégáinak. A ballagók: Fodor Edina, Fodor Réka, Laczkó V. Róbert, László Kata, Némethy Zsuzsa, Szilágyi Szabolcs, Szotyori József és Varga Csilla színésznövendékek, valamint Köllő Katalin, Prezsmer Boglárka és Imreh István teatrológusok. Osztályvezető tanár: Csíky András. /Nánó Csaba: Elballagtak a színésznövendékek és a teatrológusok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./2001. november 24.
Színházi vita. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a színházi vitában állásfoglalásukban leszögezték: legmegfelelőbb állásfoglalás, ha estéről estére játszanak. Szakmai felelősségünk teljes tudatában "választottuk ezt a társulatot, színházat, és vele együtt annak igazgatóját." - vallották. Aláírták a színészek: Ambrus Emese, Bács Miklós, Bogdán Zsolt, Borbáth Júlia, Csíky András, Csutak Réka, Dimény Áron, Fodor Edina, Gajzágó Zsuzsa, Kali Andrea, M. Kántor Melinda, Keresztes Attila, Laczkó Vass Róbert, Nagy Dezső, Panek Kati, Salat Lehel, Senkálszky Endre, Varga Csilla. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./2004. november 27.
Laczkó Vass Róbert kolozsvári színművész az utóbbi évadokban többször lépett fel az opera színpadán. Gyergyóremetén született, Székelyudvarhelyen végezte a tanítóképzőt. Ezután határozta el, hogy színész lesz. Kolozsváron, Csíky András osztályában végzett. Tompa Gábor szerződtette a Kolozsvári Magyar Színházhoz A zenéhez Bencze Gergely Katalin hozta közelebb, aki zenét szerez, tanít, karmester, korrepetál, nagyon sokoldalú. /Köllő Katalin: Egy énekes színész története. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./2005. október 24.
Október 23-án Kolozsváron emlékműsor volt a Magyar Operában, a rendezvényt a Református Kollégium vegyes kara nyitotta meg. Laczkó V. Róbert színművész a Kolozsvár Társaság nevében köszöntötte az egybegyűlteket, majd színpadra szólította Vlacseszláv Szereda műfordítót, aki az 1956-os magyarországi forradalomnak a kremli visszhangjáról számolt be, tökéletes magyarsággal. Szereda elmondta: a szovjet vezetésnek 1956 őszén nem volt választási lehetősége: a magyarországi forradalom bukásra ítéltetett. A szovjet vezetés eleinte csapatainak kivonását tervezte, majd október 31-én Hruscsov a kínai kommunista vezetők sugallatára döntött a forradalom elfojtásáról. Ezt követően Dávid Gyula irodalomtörténész emlékezett a forradalom erdélyi kihatásaira. /Nagy-Hintós Diana: Emlékműsor a Kolozsvári Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2008. április 3.
A március 9-i népszavazás után Magyarországon volt egy csípős tizenötödike elbarikádozva Kossuth-térileg, meg egy kormány(v)álságos március 31-e, mikor is kiderült, hogy a „koalíciós megállapodás nem szentírás”. A sakkban vezér-áldozat megengedett. (Pannon szabály!) – írta Laczkó Vass Róbert. Válás után majd kissé megemelkedik a két (volt) kormányerő népszerűsége. /Laczkó Vass Róbert: Sakk-matt-patt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./2008. április 30.
Reform-siratás folyik, kisebbségi kormányzással ugyanis nem lehet. Az SZDSZ és az MSZP kényszerházassága tulajdonképpen érdekházasság volt, a válás után sem bomlik fel a vagyon- és dacszövetség. 1994-ben az SZDSZ olyan irányváltást produkált, mely azóta háromszor is kormányzati pozíciót, ennek fejében viszont folyamatos és drámai népszerűségvesztést eredményezett. Az SZDSZ egyre felszínesebben kötődött a szabadságjogok értékeinek védelméhez, ha ma lennének országgyűlési választások, 1–2 százalékos támogatottsággal kiesnének a Parlamentből. 1994-ben fogadkoztak, hogy a Horn-féle szocialistákkal soha nem lépnek koalícióra. Léptek. Medgyessy Pétert szt-tiszti múltjával együtt támogatták, majd megpuccsolták. Siettek leszögezni, hogy Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét szónoki túlzásnak tartják, de ez nem befolyásolja viszonyukat a szocialistákkal. Végül az egyik szabad-demokrata líder elszólta magát: pártja zűrös ügyeit fontosabbnak tartja Magyarországnál. /Laczkó Vass Róbert: Látszat-válóper érdekházasságból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./2008. szeptember 19.
Az őszödi beszédet, a politikai trágárkodásból igazságbeszéddé, múlttal való szakítássá, őszinte szembenézéssé maszatolt, zártkörű zagyvaságot érdemesnek tartotta valaki belső körökből kiszivárogtatni. Az anyaországi társadalom ezt a mai napig nem emésztette meg. Még egy következmények nélküli országban sem elfogadható, hogy hazáját saját miniszterelnöke pocskondiázza, morális rangra emelve az átverést és hazugságot, és ezzel gyakorlatilag nyilvánosan lehülyézze a kultúr- és médiagagyitól amúgy is konzumidiótává nevelt választóit. Az pedig végképp elfogadhatatlan, hogy pártállami módszerekkel a szemét löveti ki annak, aki nem elbambulni, de tisztán látni szeretne, írta Laczkó Vass Róbert színész. Rendszerint kipattan valakinek az érdekében egy-egy országos botrány. Egy-egy jó kis terrorfenyegetés. Volt egy „ócsuló” miniszterelnök, aki a D-209-es fedőnevet kapta. Ebbe belebukott. De kiszivárogtatott holmi pumapárti korrupciós ügyeket. Volt egy pufajka-botrány, egy másik elszólt, aztán büszkén vállalt miniszterelnök. A közelmúltban médiabotrány bizonyos pénzügyminiszteri szürkegazdálkodást és feketebizniszt piszkáltak inkognitó-riporterek, hogy kis híján fordítva süljön el a dolog, és őket maszatolják be drogdílereknek. Jöjjön el az én országom! – imádkozták a Törpepuma Pártban. Eljött. Ez a párt elnökválasztási csalástól bűzlik. Ásó, kapa, nagyharang, a szövetség eltemetve. Azután egy homályos megfigyelési botrány, a rivális könnyed kicsinálása. Jönnek-mennek a nemzet pártkasszákból tengődő napszámosai. Olyasmiket szivárogtatnak a minap Nagyváradon (Miért?!) egy politikai fejtágítón, hogy mi is démonizáljunk magunknak ellenséget egy pár szavazatért. Atyámfiai, fizetett béranyaországiak, ne jöjjenek, ha csak démongyártó tanácsaikkal! És ne verbuváljanak közülünk kampány-katonákat. Se jobbra, se balra! /Laczkó Vass Róbert: Őszöd íze, bűze. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./2008. október 6.
A szervezők százezres tömeget vártak Budapesten a Tarka Magyar békemenetre, melyet a kirekesztés és rasszizmus elleni fellépésnek szántak. A rendezvényre alig néhányezer ember jött el. A rendezvény neve a szürkemarhára, meg a szimentáli fajta keresztezéséből származó magyar tarkára emlékeztetett. A menet címe sokaknak alattomos és provokatív, mások derültek rajta: hajrá, magyar tarkák. Nagy útlezárások voltak, kordonokat állítottak. A megjelentek a délvidéki magyarveréseket, a felvidéki magyarokat megbélyegző Benes-dekrétumokat, vagy Európa legveszélyeztetettebb kisebbsége, a csángók miatti aggodalomat említhették volna. De nem tették. Megjelent magánemberként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, bár a szervezők nem hívtak politikusokat. „Magánember körül ennyi biztonságit még nem láttam!” – fakadt ki a helyszíni tudósító. A tüntetésnek volt olyan médiatámogatója is, amelynek egyik munkatársa karácsonyesti műsorban vallotta meg: ha tehetné, kiirtaná az összes keresztényt… A radikalizmus jellemzően mindig akkor kap erőre, amikor az éppen regnáló hatalom nem tud megfelelő választ adni a társadalom problémáira. A kommunizmustól kétszeresen sújtott erdélyi magyarságnak is volt már alkalma posztkommunistát segíteni hatalomba csak azért, hogy szabaduljon a Vadim-jelenségtől! Érdekes módon Magyarországon a csuklyás-bakancsos masírozásnak nyoma sem volt az ún. polgári kormányzás idején (1998–2002), ellenben avattak világszínvonalú Terror Háza Múzeumot, és törvénybe iktatták a Holokauszt Emléknapját. Az őszödi beszéd (2006) azonban kitermelte a saját szolgálati fasisztáit, akik idestova két esztendeje büntetlenül garázdálkodhatnak végig a magyar ünnepi kalendáriumon, a vészkorszak túlélőinek érzékenységén. A kukagyújtogató kontra rendőrkommandó persze látványosabb és hálásabb téma mind a média, mind pedig a kormányzat szempontjából, mint mondjuk az adócsomag és parlamenti vitája. /Laczkó Vass Róbert: Tarka türelem-játék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./2009. január 5.
Ha volt az elmúlt esztendőben igazán komolyan vehető politikusa Magyarországnak, akkor az a mostani köztársasági elnök, írta Laczkó Vass Róbert színész. Basescu román államfő kapitányi dörgedelmekben osztogatja hasznos tanácsait, a hatalom összpontosítására törekszik, Sólyom László azonban alkotmányjogász, a demokratikus államrend garanciája. Komolyan veszi szerepét: egy jottányit sem enged az alkotmány betűjéből és szelleméből. Ez a balra balkanizálódott magyar közélet számára jobbra tolódásnak tetszik, Sólyom László a pártokat látványosan kizárja döntéseiből, ezzel együtt sikerül az egyik legnépszerűbb közéleti személyiségnek maradnia. Újévi köszöntőjéhez a különböző internetes fórumokon agresszív kommentárokat fűztek beszédhez a megmondóemberek. Az elmúlt évben a szociális népszavazáson az arra jogosultak elsöprő többsége mondott kritikát az egyes kormányzati döntések, egészében a kormány politikája felett. A rendszerváltás óta legnépszerűtlenebb magyar miniszterelnök ülhet a legtovább a bársonyszékben, minden elődjéhez képest! Az európai mintagazdaságból sereghajtóvá degradálódó magyar gazdaságot olyan leromlott állapotban érte a kibontakozó pénzügyi válság, hogy a kontinentális Európában egyetlen uniós gazdaságként IMF-hitelre szorult. Sólyom László az egymás iránti szolidaritás és türelem fontosságára hívta fel a figyelmet. /Laczkó Vass Róbert: Tisztesség, hosszú távon. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./2009. február 14.
Végtisztesség dolgában jelesre vizsgázott Magyarország. A veszprémi lakosság a román közvéleményt megdöbbentő részvéttel rótta le kegyeletét a brutálisan Marian Cozma sportoló előtt. Az eset nemzetközi vonatkozása miatt az illetékes szervek rekordidő alatt azonosították az elkövetőket. A hatékony bűnüldözés azonban a Lajtától keletre valahogy nem jellemző az Európai Unióra. Felemelő volt, hogy rivális játékosok – magyarok, románok – egyemberként álltak sorfalat a ravatal mellett. Marian Cozma román csapattársai keserűen jegyezték meg, hogy bezzeg ilyenkor boldog-boldogtalan a maga módján magyarázza az eseményeket, míg életében – és hazájában – alig ismerte, becsülte valaki Cozmát. /Laczkó Vass Róbert: Végtisztesség dolgában…. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./2009. március 23.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – lemondott egy kicsit. Néhány napja még alternatíva nélkülinek, reformernek és válságmenedzsernek adta ki magát. Most egy ártatlan pártkongresszuson – lemondott Feltételei vannak. Egyrészt a csődkormányzásra szánt utódot pártelnöki minőségében ő is láttamozni szeretné, másrészt az utódlás fölötti egyezkedésre két hét haladékot ad. A miniszterelnöki lemondás meglebegtetése nem más, mint az alternetíva-nélküliség mesterfogása, mellesleg az ország érdekében akár áldozatra képes államférfi dogmáját hivatott megalapozni. Taktikai zsenialitását számtalanszor bizonyította már „a miniszterelnök”. A jelenlegi magyar kormánypolitikát nem véletlenül nevezték annyiszor látványpékségnek: D-209-es ügy, megpuccsolt miniszterelnök, népszavazások, őszödi beszéd, botrányos ünneplések, utcai randalírozások és rendőr-agressziók, abszurd építkezések és ingatlan-panamák, pártpolitikai belvillongások, intézményesített uszítás és külpolitikai bukták sorozata, írta Laczkó Vass Róbert. Az „akadály-miniszterelnök” (BBC-zsargon!) előremenekül. A „törpepártok” ugyanis nem érdekeltek egy előrehozott választásban. A rettegett forgatókönyv ezzel szemben apokaliptikus: a jó régi pártkatonák amolyan kapitalista túrabakancsban tapodnak végig a sivatagosodó magyar ugaron, hogy kebelen melengetett homoki viperák fejét is leharapva zsigereljék a nemzeti vagyont. /Laczkó Vass Róbert: Túlélő show. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./2009. április 7.
Aránytalanul keveset foglalkoznak a határon túli magyar médiumok a más-más országokba szakadt magyarság társadalmi-politikai helyzetének megismertetésével, a szomszédos és „baráti” demokráciák magyarellenes jelenségeinek elemzésével. Továbbra is számolni kell a kisantanti logikával, amellyel a többségi nemzetek igyekeznek a magyar kisebbségeiket elszigetelni, ellehetetleníteni, végső soron asszimilálni őket. Öt évvel ezelőtt a felvidékiek ugyanazzal a választási kényszerrel szembesültek, mint a romániai magyarság az ezredfordulón, amikor a kisebbik rossz ürügyén tömegesen szavazták a hatalomba Ion Iliescut Vadim Tudorral szemben. Ivan Gasparovic ellenjelöltje 2004-ben az a Vladimir Meciar volt, aki kormányfőként is inkább magyarellenes retorikájával vált közismertté, semmint kormányzati teljesítménye miatt. Azután kiderült, hogy a magyarfaló Meciar nem a szélsőségesség legalja Pozsonyban. Jan Slota már Magyarországra szabadítandó tankokkal, turul-ijesztő kettős keresztekkel és szentistváni bóhóckodással sértette vérig a Kárpát-medence magyarságát. Az idei, szlovákiai elnökválasztási kampány hangulatát mi sem jellemzi jobban, mint ennek a diplomáciai pengeváltásokat is provokáló politikusnak a sommás megjegyzése, miszerint az új szlovák államfőnek az a feladata, hogy „helyesen viszonyuljon” a szlovák nemzethez és a szlovák államhoz. „Ez sajnos csak az egyik jelölt esetében lehetséges, mert a másiknak, a nőnemű jelöltnek ez a viszonya kissé zavaros” – állította. Iveta Radicova volt ugyanis az a bizonyos „nőnemű jelölt”, aki magyarajkú választóit – Szlovákia választásra jogosult állampolgárainak egytizedét – anyanyelvükön is megszólította. Nyilván képletesen, hiszen a több nyelven is folyékonyan beszélő, publikáló Radcova magyarul nem tud. A választási kampány idején is képes volt az elhíresült tankönyv-vitában a magyarság álláspontját megvédeni. Gasparovic és támogatói sikeresen tematizálták a közbeszédet Radicova ellenében, és ennek eredményeképpen Radicova nem túl nagy különbséggel ugyan, de végül alulmaradt a második fordulóban. A magyarok mozgósításával pedig egyértelművé válhat a mindenkori szlovák politika számára, hogy a választópolgárok egytizedének a bizalmát egyszerűen tisztességes politizálással is meg lehet szerezni. /Laczkó Vass Róbert: Körmagyar analógiák. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./2009. április 9.
Születésének századik évfordulója alkalmával a Kolozsváron is szolgáló Jakab Antal püspökre emlékeztek, Marton József pápai káplán, egyetemi professzor tartott előadást a püspök életútjáról. Jakab Antal 1929-ben kerül a gyulafehérvári szemináriumba, 1934-ben Majláth Gusztáv Károly megyéspüspök pappá szentelte. Jakab Antal Rómában egyházjogon végzett. 1951-től titkos ordináriusként, azaz egyházmegyei kormányzóként tevékenykedett, majd letartóztatták, s tizenhárom évet raboskodott. 1964-ben történt szabadulása után egy évig nem juthatott lelkészi munkához, s csak 1967-től térhetett vissza a teológiára tanárnak. A román állam nem engedte meg, hogy Gyulafehérváron szenteljék püspökké, ezért VI. Pál pápa a római Szent Péter Bazilikában szentelte. A megemlékezési rendezvényen Laczkó Vass Róbert színművész ez alkalomra írt beszédét olvasta fel. Jakab Antal 1980–1990 között vezette püspökként a gyulafehérvári egyházmegyét, majd nyugalomba vonulása után, 1993-ban hunyt el. /N. -H. D. : Jakab Antal püspökre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./2009. április 18.
Ami Budapesten a kormányfőváltás ürügyén történt, az kimeríti a politikai kabaré fogalmát. Az Országházat és a Kossuth teret körbekordonozták, majd vízágyúkat rendeltek a várható megmozduláshoz. Jönnek, tüntetnek, majd hazamennek, ahogyan az őszödi klasszikus, Gyurcsány Ferenc mondta. A kormányváltás hangulatelemei az állig felszerelt rendőrség, a motoros tüntetők és a libatenyésztő gazdaságok tönkretételét Bajnai Gordonra gágogó szárnyasok voltak. A pártpolitikai folytonosságot a Bajnai-kormányban a hajdani miniszterelnökhöz (is) lojális, befolyásos politikusok képviselik, mellettük „szakértők” vannak, egyikük például agrárszakemberként, 29 évesen felügyelheti tapasztalataira hivatkozva mindjárt a nemzetbiztonságot! Az új kormány csupán egy évre vállalkozik. Hogy igazából mire, csak sejteni lehet. Utánuk az özönvíz! /Laczkó Vass Róbert: (M)agyar táj, (m)agyar ecsettel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./2009. május 14.
Nagyszebenben négy nyelven is feliratozták a műemlékeket, köztük magyarul és németül is, annak ellenére, hogy a városnak három százaléknyi német- és magyar ajkú lakosa van. Ezzel szemben a „háromnyelvű” mamut-egyetemmel dicsekvő Kolozsváron a többnyelvű feliratok között nem lesz magyar nyelvű. A város legszebb épületét mindmáig (többségi nyelven is) Bánffy-palotának hívják, a legnagyobb és legrégibb templomaiban magyarul imádják az Istent, Kolozsvárra döntő többségükben magyar turisták látogatnak, és nem utolsósorban a (már csak) 18 százaléknyi magyarság amúgy 60 ezres lélekszámú, miért olyan elidegenítő (!) plusz három-négy mondat magyarul is az informatív táblácskákon? /Laczkó Vass Róbert: Látszva, magyarul! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./2009. május 15.
A magyar nemzet sokat hangoztatott határok feletti egyesítésének minden bizonnyal egyik legfontosabb színtere Brüsszel. A határon túlról érkező magyar képviselők itt egyebek mellett anyanyelvükön szólalhatnak föl, megtehetik tehát azt is, amit a saját országuk parlamentjében aligha. A magyar delegációk legsikeresebbike a Fidesz – Magyar Polgári Párté, állapította meg Laczkó–Vass Róbert. Újra a jelöltek közt van a nagyváradi születésű Gál Kinga, valamint a roma származású Járóka Lívia, akik az emberi jogi, Őry Csaba pedig szociális kategóriában lett az elmúlt évek valamelyikében az Év Európai Képviselője. Járóka ráadásul az EP legnagyobb frakcióját adó Európai Néppártnak az idei kampányarca. Hasonló eredményekkel egyetlen más térségbeli delegáció sem büszkélkedhet. Érdekes módon az első roma képviselőt nem a „demokratikus normagyakorlattal” rendelkező, cigány kisebbséget is számláló nyugat-európai országok delegálták az Európai Parlamentbe, hanem az Európai Unióba 2004-ben újonnan érkező Magyarország, éppen Járóka Lívia személyében. A Fidesz az EP-parlamentbe biztos befutó helyre jelölte a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnökét, Kósa Ádámot, aki a jelbeszédet is a hivatalos európai uniós nyelvek rangjára kívánja emelni. Ez a képviseleti felkérés nem a toleranciát és a másság iránt való figyelmességet úton-útfélen hangoztató pártok részéről érkezett. Gál Kinga erdélyi származásúként pontosan ismeri a kisebbségi lét problémáit, e tárgyban saját bevallása szerint is igazi szélmalomharccal bízta meg az őt jelölő Fidesz öt évvel ezelőtt. Az újdonsült képviselő asszonynak sikerült egy olyan kényes kérdésben, mint a vajdasági magyarverések, határozott állásfoglalásra bírni az Európai Parlamentet. Külön érdeme, hogy a romániai magyar kisebbség ügyét sikerült nevesítve is bevinnie különböző EP-dokumentumokba. A „roma kisebbség ügyének európai szintű kezelését” szorgalmazó MSZP egyetlen roma jelöltet sem tervez Brüsszelbe juttatni, befutó helyet ugyanis cigány származású politikusnak nem ajánlottak. A Szabad Demokraták Szövetsége kormányzati szerepvállalása, politikai hitelvesztése miatt választási küszöb alá esett. A listát a Brüsszelben és Magyarországon egyaránt megbecsülésnek örvendő politikus, Szent-Iványi István vezeti. A válságba sodródott Magyar Demokrata Fórum EP-listájának második jelöltje, Habsburg György komolyan gondolja jelölését. Az MDF meglepetése a hajdan ősellenségnek számító közgazdász, Bokros Lajos listavezetővé jelölése, amely gyakorlatilag a párt szétesését eredményezi. Bokros, ha bejut, éppen a jelenlegi fórumos EP-képviselőt, a Brüsszelben sikeres zöldpolitikust, Olajos Pétert üti ki a ringből Brüsszeli képviselőségre pályázik Morvai Krisztina a Jobbik Magyarországért Párt színeiben. Ő újsütetű radikalizmusa és antiglobalizmusa miatt közismert, jogászként az Európai Emberi Jogi Bizottságban és az ENSZ nőjogi bizottságában is dolgozott, a családon belüli erőszak és a nőkkel szembeni diszkrimináció kutatója. A felvidéki magyarok Magyar Koalíció Pártjának jelenlegi támogatottságát és a pártszakadás közeli állapotokat figyelembe véve bravúros teljesítmény lenne megismételni az öt évvel ezelőtti választási eredményeket. Ehhez ugyanis Szlovákiában a magyarság számarányát jóval meghaladó mértékben a szavazatoknak legalább 14 százalékát kellene megszerezniük. Reális esetben a felvidéki magyarságnak egy képviselőt sikerül a jelenlegi kettő helyett Brüsszelbe juttatnia, listavezetőként Bauer Edit újrázhat. Romániában a Magyar Összefogás listája brüsszeli képviselethez valószínűleg ugyanazokat a szereplőket juttatja. Listavezetőként a jelenleg egyéni mandátummal rendelkező Tőkés László végre tagja lehet a legtöbb magyar képviselőt (Fidesz, RMDSZ, MKP) tömörítő EP-néppárti frakciónak. /Laczkó–Vass Róbert: Európába mindahányan. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./2009. május 22.
Gyászkeretes táblák hirdetik a székelyföldi közintézmények bejáratánál: innen magyar nemzetiségű vezetőt bocsátottak el. Kormányváltáskor a mindenkori kormányerők a saját embereiket ültetik a viszonylag jól fizető, közpénzen finanszírozott hivatalokba. Hogy ezzel a magyar lakosságot számarányához mérten többszörösen is hátrányos helyzetbe hozzák, számukra részletkérdés. A rendszerváltás óta nem történt meg, hogy a nemzetiségi számarányok érvényesültek volna közhivatali szinten. Felmerült a Pruton túliak székelyföldi betelepítésének elképzelése, ez már nemzetközi jogszabályok szerint is elfogadhatatlan. /Laczkó Vass Róbert: ‘szabófalvától san franciscóig’ (Kányádi). = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./2009. május 29.
A kegyhelyet gondozó ferences barátok a csíksomlyói búcsút zarándoklatként ajánlják az oda látogatók figyelmébe. Csakhogy a barátok aggodalma olyan embereket is bánt, akik a legjobb szándékkal és legnagyobb tisztelettel érkeznek a nemzeti zarándokhelyre. Somlyó a kezdetektől fogva több, mint zarándoklat. Magyar identitásunk gyakorlása, mi több: tömegtüntetés volt akkor is, amikor a huszáros tartással fehér lovon ülő, dörgedelmes szónoklatú Márton Áront a hívek élőlánccal védelmezték az államilag szervezett ártó szándéktól, sőt akkor is, amikor a betiltott körmenetek és a pünkösdi búcsúra szervezett zsögödi szocialista barátkozások idején a „népek” a kegytemplom falait is szétrepesztették volna, hogy egy zsebkendőnyi simogatás erejéig a kegyszobor lábához fölkapaszkodjanak! És jelenleg a magyarság nemzeti megújhodásának talán a legfontosabb színtere, minden egyéb lejáratott vagy bejáratott szimbólumánál igazabb megnyilvánulása. Ha van az a bizonyos, Illyés Gyula megverselte „haza a magasban”, annak földi mása minden bizonnyal a Napba Öltözött Asszony lábánál keresendő, mert ide zarándokolnak az elfeledett magyarok, a csángók is magyar imádságért! Nem értem azonban, hogy a Mária-tiszteletet miért ne lehetne kifejezni hagyományőrző huszár egyenruhában, ami szoros atyafiságban van a Kossuth viselte polgári mentével ugyanúgy, mint a sujtásos makfalvi posztózekével! Alkalomadtán ott vannak a huszárok a budapesti Szent Jobb-körmenetben is, írta Laczkó Vass Róbert. /Laczkó Vass Róbert: Vitézkötés zarándok mentére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./2009. június 4.
Nem illendő, tudom, hogy jó magyar ember június negyedikén, Trianon évfordulóján a mások sorsa fölött aggódjék, ahelyett, hogy saját sebeit nyalogatná, írta Laczkó Vass Róbert. Trianonról Raffay Ernő referenciaművei mellett Sir Winston Churchill Nobel-díjas köteteit is érdemes föllapozni. Churchill Ferdinand Foch francia marsall szavait idézte a versailles-i békeszerződések aláírásáról: „Ez nem béke, csak húsz évre szóló fegyverszünet. ” Majd hozzátette: „Trianon az egykori Habsburg Birodalmat alkotó népekre olyan kínszenvedést hozott, amilyent a régi költők és hittudósok a kárhozottak legnyomorultabbjainak tartottak fent. ” Június negyedikén azonban más is eszünkbe juthat: a Tienanmen-téri vérengzés. A pekingi Mennyei Béke terén, 1989. június 4-én a diáktüntetések résztvevői Petőfi négysoros epigrammáját, a Szabadság, szerelem… kezdetűt szavalva mentek a rájuk szabadított hadsereg és a tankok elé. A nyugatra menekült szemtanúk szerint ezreket mészároltak le június 4-én. /Laczkó Vass Róbert: Évfordulók és szemtanúk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./2009. június 10.
Nem sajátosan kelet-közép-európai jelenségről van szó, kivételesen jól szerepeltek a radikálisok olyan országokban is, mint Hollandia vagy Ausztria. Legnagyobb meglepetést Magyarországon okozott a nemzeti radikalizmus megerősödése, hiszen egy parlamenten kívüli pártnak sikerült az előrejelzéseknek is legalább a dupláját produkálnia, s így az ország harmadik politikai erejévé növekednie. Sikerének egyebek mellet két sajátos tanulsága is van. Egyrészt ugyanúgy veszélyes dolog a súlyos szociális gondokból fakadó félelemből nemzeti, mint nemzetiségi-politikai tőkét kovácsolni, másrészt erkölcstelen a törvény által védett nemzeti szimbólumok avatatlan használata mellett az ellenük irányuló hisztériakeltés is. A radikálisok látványosan megnövekvő szavazótáborát elsősorban a kiábrándult baloldaliakból verbuválta. „Európába, de mindahányan!” – szokták idézgetni Csengey Dénest, a néhai rendszerváltó közírót. A szociális érzékenységéről is híres Csengeynek azonban még van egy tanulságos mondata, melyet nem ártana Magyarországon komolyabban venni. Parafrázisban ez így hangzanék: „ha a rasszizmus nagy bűn, mert az, akkor a rasszizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék”. Vagyis a farkast kiáltók ad absurdum – vagy éppen természetük szerint – az ordas tejtestvérei! /Laczkó Vass Róbert: Együtt-hatók. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./